Jó ötlet, vagy annyira mégsem?

2013 január 23. | Szerző: Vállalkozásokosan

Mint ismeretes, idén júliustól kizárólag azokon a helyeken lehet majd cigarettát vásárolni, amelyek erre a most futó pályázaton koncessziós jogot szereztek. Borítékolható, hogy az érdeklődés óriási lesz, hiszen sokak fejében az van, hogy cigaretta, de jó üzlet, hiszen azt mindig fognak venni az emberek, folyamatos kereslet van iránta, szóval ha valakinek van annyi pénze, hogy tudjon nyitni egy ilyen trafikot, az pályázik, és ha nyer, akkor biztosított a megélhetése.

Azt, hogy a lehetőség iránt nagy az érdeklődés, abból is látjuk, hogy sokan kerestek meg minket a pályázathoz szükséges üzleti terv elkészítése miatt. Az érdeklődők jelentős része korábban nemhogy nem volt vállalkozó, de egy részüknek még csak kereskedelmi gyakorlata sem volt. Rövid számolás után kiderült, hogy bizony mégsem ez az évszázad üzlete. Hiába korlátozzák ezután az elárusító helyek számát, hiába a tény, hogy az emberek dohányozni mindig fognak, ez mind kevés ahhoz, hogy a trafiknyitást az évszázad üzletének tartsuk. A cigarettán a kiskereskedő kb. 4-5% hasznot tud realizálni (800 ft eladási ár esetén az 5% 40 forintot tesz ki…) Így kiderült, ahhoz, hogy valaki minden költségét ki tudja fizetni, és némi szerény haszonra is szert tehessen, kb. percenként kell eladnia egy doboz cigarettát. Jó, egyes boltok árulhatnak mellette lottót, és egyéb sorsjegyeket, és dohányzáshoz szükséges aprócikkeket. És akkor még nem beszéltünk az egyéb kockázatokról, a további esetleges áremelésről, árrés további csökkenéséről, stb.

Itt lépett a képbe a mi felelősségünk: ahogy tisztában lettünk a számokkal, tájékoztattuk, aki megbízott minket az üzleti terv elkészítésével, hogy mik a realitások, várhatóan mekkora haszonért cserébe mit vesz a nyakába, milyen kockázatokat vállal, és megkérdeztük, még mindig szeretne pályázni? Ügyfelünk megköszönte a korrekt tájékoztatást, és mondta igen, továbbra is kitart eredeti elképzelése mellett.

Hogy miért írtuk le mindezt? 

Azért, hogy lássák, tudják, ilyen esetben egy tanácsadónak nem az a dolga, hogy lelkesen bólogasson, és tapsoljon ahhoz, amit az ügyfél elképzelt. Hanem az is, hogy felhívja a figyelmét a várható veszélyekre, arra, hogy esetleg adott formában nem érdemes belekezdeni abba, amit elképzelt. Tudjuk, sok embernek nem lesz szimpatikus az, aki összetöri az álmát, rávilágítva annak gyenge pontjaira, megvalósíthatatlanságára. Mégis javasoljuk, vállalkozásuk indítása előtt keressenek fel egy tanácsadót, aki segít döntést hozni, és fel tudja tárni azokat a kockázatokat, veszélyeket, amikre –gyakorlat hiányában- sokan nem is gondolnának.

Fejjel a falnak, avagy miért “ne” tervezzünk?

2012 október 29. | Szerző: Vállalkozásokosan

 

Előző bejegyzésünkben elhatároztuk, hogy vállalkozni fogunk.

Szaladunk az ügyvédhez, minél előbb bejegyeztetni a céget, a frissen bejegyzett cég papírjaival futunk a bankba, hogy minél előbb be tudjuk adni hitelkérelmünket, mert a spórolt pénzünk kevésnek tűnik, no meg az sem baj, ha marad egy kis tartalék, az mindig jól jön. Ja, hogy a hitelnek kamata is van, no meg a lakásunkat is fel kellett ajánlani fedezetként? Annyi baj legyen, valahogy majd csak lesz. Közben berendeztük a szép, új irodánkat is, elkészült a honlapunk, a névjegykártyák, és várjuk a megrendelőket.

Akik nem jönnek. Vagy jönnek, de kevesen. Az a kevés meg csak késve fizet. A hiteltörlesztést azt viszont pontosan kell(ene) fizetni. Az iroda bérleti díját is. A könyvelőt is, nem beszélve a havonta fizetendő adókról. A bevételek csordogálnak ugyan, de elmaradnak a kiadásoktól, tartalékunk pedig elfogyott. Hová kapjunk, mit csináljunk, hogy talpon maradjunk? Mit rontottunk el, mit csináltunk rosszul? Mindent, amit egy vállalkozás indításánál lehet. Fejest ugrottunk a medencébe, de legalább nem néztük meg, hogy van-e benne víz. Természetesen fájt, mikor landoltunk az alján.

Ismerős a fenti szituáció? Valószínűleg mindenki találkozott már hasonlóval, rossz esetben saját bőrén tapasztalva a fent leírtakat, kevésbé rossz esetben barátja, ismerőse járt így. Ha valaki e sorok olvasása után is így szeretne járni, akkor semmiképpen ne foglalkozzon az üzleti tervezéssel, mert minek, csapjon a lovak közé, ahogy esik, úgy puffan alapon.

Ha mégsem szeretne így járni, olvasson tovább.

Említettük, ha önállósodunk, megszűnik az alkalmazotti lét biztonsága, nőhet a jövedelmünk, de nő a kockázat is, az, hogy nemhogy pénzt nem keresünk, de elveszítjük azt is, amink van. Szükségszerű, hogy veszítsünk? Fel lehet előre mérni, hogy mik azok a veszélyek, kockázatok, amikkel számolnunk kell, ha vállalkozni kezdünk? A válasz: természetesen fel lehet, ezt a kockázatfelmérést hívjuk üzleti tervezésnek.

A szó hallatán, hogy üzleti terv, ne gondoljunk rögtön egy 80 oldalas, mindenféle érthetetlen szakkifejezést tartalmazó, dombornyomott bőrkötéses kiadványra, amit jó sok pénzért írt egy csapat közgazdász. Épp ellenkezőleg, egy induló kisvállalkozás üzleti terve kb. 10 kockás lapon összefoglalható. És miért szükséges, hogy ezt megtegyük? Azért, mert segítségével tisztában leszünk lehetőségeinkkel, a várható veszélyekkel, azzal, mit kell tennünk, hogy vállalkozásunkkal helyt tudjunk állni a piacon versenytársaink között. Természetesen az üzleti terv sem egy csodaszer. Pontosan annyit ér, amennyit használni tudunk belőle, amennyire a benne összefoglalt adatok helytállóak.

Akkor miért hangsúlyozzuk ennyire a fontosságát?

Azért, mert segítségével rengeteg későbbi veszteségtől kímélhetjük meg magunkat. Ha helyesen állítjuk össze, azaz megfelelő kérdéseket teszünk fel magunknak, azonnal kiderülhet, hogy amit csinálni szeretnénk, azt érdemes-e, ha igen, hogyan érdemes. Egy kezdő vállalkozás esetén ez az üzleti terv legfőbb rendeltetése. Következő alkalommal elmondjuk, hogyan állítsunk össze egy használható üzleti tervet, milyen kérdéseket tegyünk fel benne magunknak ahhoz, hogy egy hasznos, később is jól használható anyag legyen a kezünkben.

Ha bizonytalanok, hogy milyen kérdéseket kell feltenni, keressenek minket elérhetőségeink valamelyikén (oldaldoboz, jobbra), jöjjenek, segítünk kérdezni.