Korábbi írásainkban foglalkoztunk már a könyvelő, a jó könyvelő fontosságával. Azt is említettük, egy könyvelőtől a számlák, bizonylatok rögzítésén kívül elvárható, hogy ügyfelének segítsen a legális, törvény által biztosított lehetőségek határain belül abban, hogy feleslegesen ne fizessen adót.
Ez mit jelent?
Azt, hogy fő tevékenységünk függvényében egyáltalán nem mindegy, hogyan, milyen rendszer szerint adózunk. Vállalkozásunk jogi formájának, árbevételének függvényében választhatjuk a következő adózási formák valamelyikét:
– Kisadózó vállalkozók tételes adója
– Kisvállalati adó
– Egyszerűsített vállalkozói adó
– Átalányadózás
– „Hagyományos”, tételes költségelszámoláson alapuló adózás
Mit is jelent ez?
Azt, hogy felmérve várható költségeinket, és azok jellegét, azoknak megfelelően válasszunk adózási módot. A teljesség igénye nélkül: ha várhatóan kevés elszámolható kiadásunk lesz, érdemes a katát, esetleg az evát választani. Ha többféle elszámolható költségünk is lesz, amiknek ráadásul az áfája is visszaigényelhető, akkor érdemes tételes költségelszámolású alapon adózni. Ha vevőink inkább magánszemélyek lesznek, érdemes lehet alanyi áfamentességet kérni. Ha eleinte munka mellett, másodállásban leszünk vállalkozók, érdemesebb lehet cégalapítás helyett egyéni vállalkozóként kezdeni, hiszen a vállalkozói igazolvány kiváltása nem kerül pénzbe, és ha számításunk nem jön be, egyéni vállalkozás bármikor szüneteltethető, egy cég nem. Azt se felejtsük el, egy bizonyos bevétel fölött szinte biztos, hogy jobban járunk, ha céget alapítunk, hiszen a nyereséget így olcsóbban „vehetjük ki”, mint egyéni vállalkozóként.
Mikor érdemes ezeket a dolgokat végiggondolni?
Ha valaki új vállalkozást indít, mindenképpen a cégalapítás előtt, hogy azonnal a várhatóan legkedvezőbb megoldást lehessen választani. Működő cégeknél általában a (naptári) év vége felé, hiszen működő cégek általában naptári év fordulónál, januártól válthatnak másik adózásra.